Marguerite Duras a háború utáni francia irodalom vezető egyénisége volt, akit Magyarországon leginkább regényíróként és filmforgatókönyv-íróként ismernek „Szerelmem, Hiroshima”, „A szerető”, „Az Észak-Kínai szerető”, és egyéb művei alapján.
Naphosszat a fákon című darabja egy távoli, francia gyarmaton élő anyának és Párizsban élő fiának különös kapcsolatát villantja fel. Az életét eltékozló, örökké lázadó, de a kiúttalanságba lassan belefáradó fiút édesanyja váratlanul meglátogatja Párizsban. Találkozásuk, beszélgetéseik során feltárul a családjuk, és azon belül is kettejük bonyolult viszonyrendszere, kimondatlan és feldolgozatlan traumáik, emlékeik felszínre kerülésével mindketten új fényben tekintenek egymásra és magukra. A nagy kérdés, hogy ennyi idő elteltével és ennyire eltávolodva egymástól lehetséges-e még az újra egymásra találás, vagy legalábbis egymás utólagos megértése?
A darab hol finom utalásokon, hol nyers konfliktusokon keresztül vezeti végig az olvasót (illetve a nézőt) a szeretet és gyűlölet labirintusain, de nem ad egyértelmű választ – mindvégig megmarad valami kimondhatatlan titok, amely minden ember életében ott van.
A Fiú (Jacques) és barátnője (Marcella) egy olyan világot képviselnek, mely az Anya számára felfoghatatlan és elfogadhatatlan, az anyai kötődés mégis túlmutat múltjuk és jelenük konfliktusán.
Fordította: Szeredás András
Szereplők:
Az anya........Törőcsik Mari
A Fia............Kocsis Pál
Marcelle, a fiú barátnője...........Gubás Gabi
Bárpultos...........Nyári Oszkár
Továbbá: bárzenészek, bárvendégek
Díszlet – jelmez: Antal Csaba
Ügyelő: Székely György
Súgó: Kirsch Veronika
Segédrendező: Váradi Szabolcs
küldd el az oldalt ismerősödnek!
