A tárogató eredetét illetően több feltételezés létezik. A Rákóczi-féle szabadságharc idején a kuruc világ jelkepévé vált, s ettől az időtől kezdik tárogató néven emlegetni. A Rákóczi-féle felkelés bukása után a hangszer népszerűsége nem csökkent. 1740-ben Erdőd várában az új esztendőt köszöntötte dob, síp és töröksíp szava. 1784-ben a korona visszajövetelének ünnepén többfelé találkozunk a tárogatóval. Nagyváradon a nemesek "tárogató síposok és trombiták harsogásai közt" gyűltek össze. Pozsonyban, II. Lipót koronázásán, mikor a hídon vitték át a koronát a koronaőrök, szintén tárogató szólt. Gvadányi József verses beszámolójában többször találkozunk a török muzsikát játszó, tárogató sípot fújó magyar katonákkal. A XIX. század első felében több tudósítás szól a hangszer továbbéléséről. Részben erre utal a gyakori török muzsika kifejezés. A A töröksíp kifejezés lassanként eltűnik, és a tárogató név megmarad. 1809-ben Fusz János már a hangjáról is ad leírást, igaz nem nagy lelkesedéssel : "A magyaroknak legrégibb hangszerük a háborúsíp, egy nyikorgó, erősen átható, kétségkívül fülsértő messzire hallatszó rokona a schalmeynek, mely az oboára hasonlít, de valamivel rövidebb".
küldd el az oldalt ismerősödnek!
